Nászút-Novella

 ~A helyesírásért elnézéseteket kérem,de annyira belemerületem a történetbe,hogy már nem is figyeltem,hogy hogyan írok csak,hogy mit.Remélem azért így is élvezhető :)

Az ágyon feküdtem a takaróba burkolózva,meztelenül,egy hideg Novemberi éjszakán.Párizsban voltam a nászutamon,eset a hó és minden tökéletes volt. Ő a fürdőben volt éppen zuhanyozott.Hallotam ahogy elzárja a vizet és kilép a kádból.Nem sokkal későb éreztem ahogy közeledik felém az ágyon. Egyenesen a tükörbe bámultam,ami az ágy melleti falon helyezkedet el. Nem volt szokványos tükör. Igazi régiség volt.Talán még az 1800-as évekből. Ő szorosan átölelt,éreztem ahogy még nedves teste a szelyemtakaróhoz simul. Finom csókot lehelt a nyakamra,melytől a testem rögtön bizsregni kezdet.Én még mindig a tükröt néztem,vagyis mostmár magunkat.Ő is felnézett a tükörbe és ott tartotuk a szemkontaktust,azzal a férfival,akivel az életem hátra lévő részét fogom tölteni.Mintha egy csoda lenne,és félek attól,hogy egy nap felébredek és kiderül,hogy ez mind csak egy álom volt.Milyen csodás álom! Éreztem meleg leheletét a nyakamon,ahogyan nyugodtan,ki-be lélegzet. Csöndben néztük egymást a tükörben.Olyan szorosan ölelt,mintha bármelyik pillanatban,eltűnhetnék,megszűnnék létezni.Kicsit felemelkedett,hogy ledobja már nedves törülközőjét a földre,és bebújon mellém a takaró alá.Meztelen teste,ami még enyhén nedves volt,szorosan illeszkedet az enyémhez,mint egy puzzle darabjai,egy csodálatos tájképről,csak most ez a tájkép,mi voltunk.A már kemény férfiaságától,szívem hevesebben kezdet el verni. A hátamra fordultam,hogy szemtől-szemben legyek vele.Jobb kezemet az arcára helyeztem,és szembe néztem,gyönyörű tengerkék szemeivel.Szótlanul néztük egymást,mindketen tudtuk mire gondol a másik.Szeretük volna megfagyasztani az időt,itt és most,hogy örökre együtt maradhasunk,Párizsban. A szerelem városában! Finoman megcsókolt,mélyen és gyengéden.Lábaimat dereka köré fontam és közeleb húztam magamhoz.Tudtam,mit akar és Ő is tudta,hogy Én mit akarok.Mindketen akartuk.Puha nyelvét éreztem az ajkamon,mintha valaki az ajtón kopogtatna,hogy beengedjék,így jelezte,hogy szeretne igazán megcsókolni.Ígyhát beengedtem,ezt a veszélyes idegent,mint egy ártatlanak tűnő gyilkost,egy gyenge lány lakásába.Talán ez a legjobb ellemzés.Igen ez.Mert bármikor vele voltam,mindig gyengének éreztem magam,attól,ahogyan a gyomromban a pillangók repkedtek,ahogy remeget a térdem és hevesen vert a szívem.Mint egy tinilány az első csókja előtt.Én így éreztem minden egyes alkalommal ha vele voltam,vagy ha megérintet.És Ő a gyilkos,az idegen,aki olyan magabiztos,és már félelmetesen tudja,hogy mit kell csinálnia ahhoz,hogy gyengének,védtelennek érezd magad,de mégis,nyugodtnak,kellemesen és biztonságban.Ez a csók már más volt.Vadabb,mélyebb,ahogy az érzelmek,egyre jobban vezéreltek minket.Elvesztettük az uralmat magunk fölött.Rábíztuk magunkat az érezmeinkre,hagytuk,hogy azt tegyük amit jónak látunk,érzünk.Mindketten tudtuk azt,hogy ez egyikünknek sem az első alkalom,hisz voltunk már együtt korábban,és azt is tudtuk,hogy a másik is volt más férfival-nővel szerelmünk előtt.Az érzés amikor tudod,hogy mostmár Ő a tiéd,és Te az Ővé vagy.És senki más nem álhat közétek.Csak a halál.A csókot megszakította,kisebb csókokat lehelt a nyakamra,mellkasomra.Majd eljött a pillanat amikor,kemény férfiasságát,finoman belémcsúsztatta.Hátra hajtottam a fejem,az élvezettől,számat pedig egy halk nyögés hagyta el.Láttam ahogy félmosolyra húzódik a szája,jelezve,hogy neki is tetszik,és tetszik a reakcióm is.Kezem felfedező útra indult,kidolgozot,izmos hátán.Csipője,finoman mozgot,mint egy borús,szeles délután a hullámok a tengeren. Apró sóhajok,nyögések-néhol nagyobbak,hagyták el mindkettőnk száját.Az élvezettől körmöm a hátába mélyed,amitől egy kicsit felszisszent.
-Sajnálom-suttogtam és levettem a hátáról a kezemet.
-Nincs mit sajnálnod.-csókolt meg és visszahelyezte a kezemet a hátára.Mostmár vigyáztam hogy ne okozzak neki fájdalmat,hisz Ő olyan gyengéd velem.Ajka elhagyta az enyémet,levándorolt a nyakamra,ahol finoman belém harapot.Egy hangos gyögés hagyta el a számat,az élvezettől,nem a fájdalomtól.Élveztem,hogy azzal a férfival lehetek,aki a Világot jelenti nekem,és élveztem a pillanat minden egyes mozzanatát.

1. fejezet- Ébredés

Mielőtt a nővérem meghalt,mondott nekem valamit."Nemsokára jönni fog egy férfi.Ijesztő kalóznak fog tűnni-viccelődött még halálán is-de bíznod kell benne." Így is lett.Miután Rose meghalt az a kalóz fazon eljött értem.Megmentett.A nővéremmel csak ketten voltunk.A szüleink meghaltak egy tűzben amikor fél éves voltam,Rose pedig 18. Ketten bujkáltunk.Nem értettem,hogy miért. Már kiskoromban is furcsának éreztem magam.Különcnek.Másnak.Mondhatni különlegesnek.Amikor 10 éves lettem Rose felvilágosított,hogy mi is vagyok én.Először azt gondoltam,hogy egy szörny vagyok amit el kell pusztítani.Aztán rájöttem,hogy ez egy ajándék.Már amikor.Különleges képességeim vannak.Az első és amit a legjobban szeretek használni az a teleportálás.El tudok jutni bárhova csak gyakorlás kérdése.A másik ami hasznos is lenne ha nem lenne annyira veszélyes és az az hogy lángra tudok lobbanni.Szó szerint lángolok.Rose néha úgy is hívott,hogy a "Lány aki lángra lobbant".És van egy képességem amit rajtam kívül senki sem tud,ez pedig az hogy belelátok az emberek fejébe.Tudok olvasni a gondolataikban,régebbi emléket is láthatok,mindent.Szóval  a kalóz,rendes nevén Nick Fury felkeresett,hogy legyek a S.H.I.E.L.D.tagja.Mivel Rose azt mondta hogy bízhatok bennük hát bíztam is.Különleges kiképzésben részesültem.A S.H.I.E.L.D. különleges embereket úgynevezett szuperhősöket gyűjt össze.16 évesen kerültem a S.H.I.E.L.D.-hez.Most 20 vagyok.Éppen egy fontos hívást kaptam Mr.Fury-től,hogy menjek azonnal a központba.Bent a központban személyesen Nick fogad ami azt jelenti,hogy tényleg szüksége van rám.
-Na mi az a nagy vészhelyzet?-kérdeztem tőle.Ő csak rám vetett egy "Ne itt" pillantást.Hűha valami tényleg komoly dolog lehet.Elindultunk a lifthez,beszálltunk és Fury megnyomta a -2. emeletet. A földszint alá csak a kiképző központ van építve és egy kutató labor,meg egy orvosi szoba.Vajon most melyikbe kerülök?
-Valaki mesélt neked valaha Amerika Kapitányról?-kérdezte csendesen.A név ismerősen hangzik.Ha most kutakodok Fury fejében talán be is bizonyíthatom,hogy nem vagyok egy buta liba.
-A második világháborúban szolgált.Különleges képességekkel bíró katona volt,aki egy kísérlet során lett szuper erős.A repülőgépe lezuhant a tengerbe.Túl korán távozott az élők sorából.-olvastam ki a szükséges információkat Fury fejéből.
-Valahogy így történt.
-És most mi van vele?Van egy új Hitlerünk aki ellen én leszek az új Amerika Kapitány?-viccelődtem.Nick gúnyos mosolyra húzta a száját.
-Megtaláltuk.A tengerben volt egy jégtömbbe megfagyva.Életjelei még voltam szóval úgy döntöttünk megpróbáljuk kiolvasztani.
-De Ő ember.Hogy élhette túl?
-Szupererős.-közben megérkeztünk az orvosi részlegre.Az ajtó kinyílik és az orvosi asztalon egy izmos,magasnak látszó,szőke hajú fiatal férfi fekszik.
-Látom már kiolvasztották. De mégis mit keresek én itt?
-A maga feladata lesz vigyázni rá.
-Vigyázni rá? Mi leszek én dada?
-Dada,nővér,barát.Amire éppen szüksége lesz.
-Hát ez perverzül hangzott.És mégis mit csináljak most vele?Mikor fog felébredni?
-Hoztunk magának be egy ágyat.Mosdó van és ételt is fog minden nap kapni amíg Rogers fel nem ébred.Utána pedig keresünk önöknek egy lakást addig amíg Rogers nem boldogul a 21. században.
-Tehát olyan mint egy börtön,aztán olyan lesz mint egy.....nem is tudom mi.Még az igazi nevét sem tudom.
-Steve  Rogers.
-Ó hát ezzel tényleg segített.
-Most magukra hagyjuk önöket.Szóljon ha felébredt.-és ezzel Fury kisétált az ajtón az embereivel és az orvosokkal együtt.Lassan odasétáltam az asztalhoz,hogy jobban szemügyre tudjam venni.Az arcvonásai kemények de mégsem annyira hogy félni keljen tőle amint megláttad őt.Jóképű.És biztos kedves is.

♣♣♣
Már három órája itt ülök ebben a szobában és Steve még mindig alszik.Vagy mit csinál.
-Na gyorsítsuk fel a folyamatot-mondom magamnak.Ha egy picit rámelegítek nagy baja nem lehet.Mármint ha a fagyás túlélte ez sem okozhat neki nagy bajt.Lassan ráteszem a tenyeremet a mellkasára.Hát az biztos hogy jó izmos még póló alatt is érezni lehet az izmait.Koncentrálj a feladatra Katherine.Éppen hogy csak a kezemet elkezdem "Melegíteni"Steve szeme gyorsan kinyílik.Ijedtemben rögtön lángra lobbanok de a tenyerem még mindig Steve mellkasán vannak ezzel egy komoly égési sérülést okozva neki.Felordít a fájdalomtól és én erre még jobban elkezdek lángolni.Nyugtasd meg magad Katherine.Szépen lassan érzem hogy a tűz megy lejeb a testemben,majd megszűnik.
-Ki vagy te?-ült fel Rogers az asztalon.
-A nevem Katherine Hale. A S.H.I.E.L.D-nek dolgozom.
-Hol vagyok?
-A központban.Nézd nagyon sajnálom,hogy megégettelek.Nem volt szándékos.-ahogy azok a kék kutyaszemek néztek rám késztetést éreztem,hogy belehallgassak a fejébe.Nem Katherine.Nem hallgathatsz bele a fejébe az első találkozó folyamán.-A 21.században vagy.Majdnem 70 évig aludtál Steve.Mi az utolsó emléked?
-A repülőben vagyok.Éppen Peggy-vel beszélek....Úristen Peggy....Peggy...halott......-Peggy.Ki az a Peggy?-Halott igaz?
-Sajnálom.
-Mindenki akit ismertem halott.....
-Steve jól van?
-Jól leszek.Csak....randim volt.