Nászút-Novella

 ~A helyesírásért elnézéseteket kérem,de annyira belemerületem a történetbe,hogy már nem is figyeltem,hogy hogyan írok csak,hogy mit.Remélem azért így is élvezhető :)

Az ágyon feküdtem a takaróba burkolózva,meztelenül,egy hideg Novemberi éjszakán.Párizsban voltam a nászutamon,eset a hó és minden tökéletes volt. Ő a fürdőben volt éppen zuhanyozott.Hallotam ahogy elzárja a vizet és kilép a kádból.Nem sokkal későb éreztem ahogy közeledik felém az ágyon. Egyenesen a tükörbe bámultam,ami az ágy melleti falon helyezkedet el. Nem volt szokványos tükör. Igazi régiség volt.Talán még az 1800-as évekből. Ő szorosan átölelt,éreztem ahogy még nedves teste a szelyemtakaróhoz simul. Finom csókot lehelt a nyakamra,melytől a testem rögtön bizsregni kezdet.Én még mindig a tükröt néztem,vagyis mostmár magunkat.Ő is felnézett a tükörbe és ott tartotuk a szemkontaktust,azzal a férfival,akivel az életem hátra lévő részét fogom tölteni.Mintha egy csoda lenne,és félek attól,hogy egy nap felébredek és kiderül,hogy ez mind csak egy álom volt.Milyen csodás álom! Éreztem meleg leheletét a nyakamon,ahogyan nyugodtan,ki-be lélegzet. Csöndben néztük egymást a tükörben.Olyan szorosan ölelt,mintha bármelyik pillanatban,eltűnhetnék,megszűnnék létezni.Kicsit felemelkedett,hogy ledobja már nedves törülközőjét a földre,és bebújon mellém a takaró alá.Meztelen teste,ami még enyhén nedves volt,szorosan illeszkedet az enyémhez,mint egy puzzle darabjai,egy csodálatos tájképről,csak most ez a tájkép,mi voltunk.A már kemény férfiaságától,szívem hevesebben kezdet el verni. A hátamra fordultam,hogy szemtől-szemben legyek vele.Jobb kezemet az arcára helyeztem,és szembe néztem,gyönyörű tengerkék szemeivel.Szótlanul néztük egymást,mindketen tudtuk mire gondol a másik.Szeretük volna megfagyasztani az időt,itt és most,hogy örökre együtt maradhasunk,Párizsban. A szerelem városában! Finoman megcsókolt,mélyen és gyengéden.Lábaimat dereka köré fontam és közeleb húztam magamhoz.Tudtam,mit akar és Ő is tudta,hogy Én mit akarok.Mindketen akartuk.Puha nyelvét éreztem az ajkamon,mintha valaki az ajtón kopogtatna,hogy beengedjék,így jelezte,hogy szeretne igazán megcsókolni.Ígyhát beengedtem,ezt a veszélyes idegent,mint egy ártatlanak tűnő gyilkost,egy gyenge lány lakásába.Talán ez a legjobb ellemzés.Igen ez.Mert bármikor vele voltam,mindig gyengének éreztem magam,attól,ahogyan a gyomromban a pillangók repkedtek,ahogy remeget a térdem és hevesen vert a szívem.Mint egy tinilány az első csókja előtt.Én így éreztem minden egyes alkalommal ha vele voltam,vagy ha megérintet.És Ő a gyilkos,az idegen,aki olyan magabiztos,és már félelmetesen tudja,hogy mit kell csinálnia ahhoz,hogy gyengének,védtelennek érezd magad,de mégis,nyugodtnak,kellemesen és biztonságban.Ez a csók már más volt.Vadabb,mélyebb,ahogy az érzelmek,egyre jobban vezéreltek minket.Elvesztettük az uralmat magunk fölött.Rábíztuk magunkat az érezmeinkre,hagytuk,hogy azt tegyük amit jónak látunk,érzünk.Mindketten tudtuk azt,hogy ez egyikünknek sem az első alkalom,hisz voltunk már együtt korábban,és azt is tudtuk,hogy a másik is volt más férfival-nővel szerelmünk előtt.Az érzés amikor tudod,hogy mostmár Ő a tiéd,és Te az Ővé vagy.És senki más nem álhat közétek.Csak a halál.A csókot megszakította,kisebb csókokat lehelt a nyakamra,mellkasomra.Majd eljött a pillanat amikor,kemény férfiasságát,finoman belémcsúsztatta.Hátra hajtottam a fejem,az élvezettől,számat pedig egy halk nyögés hagyta el.Láttam ahogy félmosolyra húzódik a szája,jelezve,hogy neki is tetszik,és tetszik a reakcióm is.Kezem felfedező útra indult,kidolgozot,izmos hátán.Csipője,finoman mozgot,mint egy borús,szeles délután a hullámok a tengeren. Apró sóhajok,nyögések-néhol nagyobbak,hagyták el mindkettőnk száját.Az élvezettől körmöm a hátába mélyed,amitől egy kicsit felszisszent.
-Sajnálom-suttogtam és levettem a hátáról a kezemet.
-Nincs mit sajnálnod.-csókolt meg és visszahelyezte a kezemet a hátára.Mostmár vigyáztam hogy ne okozzak neki fájdalmat,hisz Ő olyan gyengéd velem.Ajka elhagyta az enyémet,levándorolt a nyakamra,ahol finoman belém harapot.Egy hangos gyögés hagyta el a számat,az élvezettől,nem a fájdalomtól.Élveztem,hogy azzal a férfival lehetek,aki a Világot jelenti nekem,és élveztem a pillanat minden egyes mozzanatát.